Tojás és koleszterin - Fél évszázadig félreértelmezték a hatását
frissítve:
A tojás közismert a magas koleszterintartalmáról. Mivel a koleszterin - pontosabban a vér magas koleszterintartalma - bizonyítottan kulcsszerepet játszik az érelmeszesedés és a szív- és érrendszeri megbetegedések kialakulásában, jogosan merült fel a gyanú, hogy a tojás fogyasztása növelheti ezeknek a betegségeknek a kockázatát. De vajon csakugyan így van?
A tojásfogyasztás története az elmúlt fél évszázad talán legnagyobb táplálkozástudományi balfogása.
A kutatási eredmények félreértelmezése
A főleg kardiológusokat tömörítő, tekintélyes American Heart Association (AHA) 1968-ban kiadott ajánlása szerint nem javasolt hetente háromnál több tojás, pontosabban tojássárgája elfogyasztása. Ez azokban az időkben egy könnyen megfogadható javaslat volt, könnyű volt a fogyasztók tömegeinek elmagyarázni és megindokolni: a magas tojásfogyasztás magas koleszterinbevitelt jelent, az pedig rossz az ereknek. Hasonló értelmű ajánlásokat fogalmazott meg az összes, táplálkozástudománnyal foglalkozó szakmai szervezet. Az üzenetet a média és az egészségkommunikáció is felkapta, és a fejenkénti tojásfogyasztás évről évre csökkenni kezdett a fejlett világban. Az egyedüli vesztesek a tojástermelők voltak.
Aztán egyre több kutató tette fel a kérdést, hogy ez a gyakorlatba sikeresen átültetett ajánlás vajon gyakorolt-e bármilyen hatást a szív- és éreredetű halálozásra. Egy ideig úgy gondolták, hogy legalábbis nem ártalmas, azonban lassacskán kiderült, hogy az ajánlás a kutatási eredmények teljes félreértelmezésén alapult, és nemcsak teljesen hatástalan volt, de hosszú évtizedekre hibás irányba terelte a nagyközönség táplálkozási megfontolásait és szokásait.
Tojás- és koleszterinellenesség
A tojásellenes felfogás kéz a kézben járt a koleszterinellenességgel, amelynek az alapja egy súlyos félreértés volt, nevezetesen az elfogyasztott koleszterin és a vérben lévő koleszterin összemosása. A koleszterinnel és tojásfogyasztással kapcsolatos szakmai ajánlások háromféle kutatáson alapultak. Állatkísérletekből kiderült, hogy a magas koleszterintartalmú étrenden tartott állatoknál megemelkedett a vér koleszterintartalma és gyakoribbá vált az érelmeszesedés; járványtani tanulmányok bizonyították, hogy az ételek magas koleszterintartalma és a magas szív-érrendszeri halandóság között összefüggés van, végül pedig klinikai vizsgálatok azt mutatták, hogy a magas koleszterinfogyasztás magas szérumkoleszterin-szintet okoz.
Bár ezek összességükben erős bizonyítéknak tűntek, valamennyi kísérleti eredményt külön-külön komoly vita kísérte. Az állatkísérletek többségét növényevő állatokkal végezték, amelyek sokkal érzékenyebbek az étkezési koleszterinre, mint a húsevők. Megfelelő állatmodelleken a válasz kiváltásához extrém magas koleszterinbevitelre volt szükség.
Probléma a klinikai vizsgálatokkal
A hatvanas-hetvenes évek járványtani vizsgálatai egyszerűen csak az adatok egybeesését tárták fel, az egyes tényezők gondos statisztikai elemzését nem végezték el. A fejlettebb statisztikai módszerek (a többváltozós elemzések) azt mutatták, hogy nem a magas koleszterinbevitel növeli a szív-érrendszeri halálozást, és az egybeesés mögött nincs ok-okozati összefüggés. A magas koleszterintartalmú étrend általában együtt jár az alacsony zöldség- és gyümölcsfogyasztással, ami viszont valóban káros.
A klinikai vizsgálatokkal két probléma is volt: egyrészt szélsőséges tojásadagokat használtak (hat tojás hat héten keresztül minden nap), másrészt nem tettek különbséget a jó (HDL) és a rossz (LDL) koleszterin között. A tojásfogyasztás növelte a vér összkoleszterin-tartalmát, azonban a jó és rossz koleszterin arányát nem befolyásolta, márpedig elsősorban ez a fontos az érelmeszesedés kockázata szempontjából.
A tojás igenis fontos
Az évek során lassan gyűltek a tojásfogyasztást támogató tudományos adatok. Az korábban is ismert volt, hogy a tojás rendkívül tápláló, fehérjetartalma magas minőségű, vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag. E tulajdonságok különösen fontosak a gyermekek, várandósok és az idősek táplálása szempontjából.
Az is kiderült, hogy a tojásban lévő fehérje fogyasztása sokkal hamarabb vezet a jóllakottság érzéséhez, mint más fehérjeforrások. Ahogy az elmúlt fél évszázadban számos kultúrkörben a reggelire elfogyasztott tojás átadta a helyét a szénhidrátokban gazdag gabonaféléknek, az hozzájárulhatott az elhízás járványszerű terjedéséhez.
A tojássárgája magas koncentrációban tartalmaz karotinoidokat – főleg luteint és zeaxantint –, amelyek az időskori makuladegeneráció és a szürke hályog megelőzésében bizonyítottan hatékonyak. Ezenkívül csökkenthetik egyes rosszindulatú daganatok és a nyaki artériák elmeszesedésének kockázatát.
A tojás az egyik leggazdagabb kolinforrás. A kolin a B-vitaminok közé tartozó anyag, amely fontos szerepet játszik a magzati és újszülöttkori agyfejlődésben, hiánya növeli a velőcsőzáródási rendellenességek (nyitott gerinc) előfordulási veszélyét. Felnőtteknél az elégtelen kolinbevitel csökkenti a vér homociszteinszintjét és gyulladásos faktorok termelődését indítja be – ezek növelik a szív-érrendszeri betegségek kockázatát. Közelmúltban megjelent tanulmányok pedig azt derítették ki, hogy az elégtelen kolinbevitel mellett gyakoribb az emlőrák kialakulása. A fejlett országokban a lakosság 90 százaléka kolinhiányosan táplálkozik.
A tojássárgája zsírtartalmának közel fele olajsav, amely egy egyszeresen telítetlen zsírsav. A zsírtartalom fennmaradó része telített és többszörösen telítetlen zsírsavakból áll. A tojás omega-6- és omega-3-zsírsavainak arányát a tyúkok tartási módja jelentősen befolyásolja: a kereskedelemben kapható, általában tápokon, illetve magvakon élő tyúkok tojásában kevesebb omega-3-zsírsav található, míg a szabadon tartott, „legelésző” tyúkok tojásának telítetlenzsírsav-tartalma kedvezőbb.
Visszavonták a tévesnek ítélt ajánlást
2002-ben az AHA visszavonta a tojásfogyasztás korlátozásáról szóló ajánlását, azonban továbbra is érvényben maradt az a javaslat, amely szerint napi 300 mg koleszterinnél több fogyasztása nem ajánlott. Mivel egy nagyobb tojás önmagában kb. 213 mg koleszterint tartalmaz, ez nem igazán volt jelentős előrelépés – erre még egy bő évtizedet kellett várni.
2012-ben az AHA kimondta, hogy nincs rá bizonyíték, hogy egészséges embereknél az étkezéssel bevitt koleszterin növelné az LDL-koleszterin szintjét a vérben”. A következő évben aztán más szervezetek ajánlásaiban és táplálkozástudományi irányelvekben is elismerték, hogy az elfogyasztott és a vérben lévő koleszterin szintje közt nincs összefüggés, kivéve ha familiáris hiperkoleszterinémia, azaz öröklötten magas koleszterinszint áll fenn. Utóbbi esetben korlátozni kell a koleszterintartalmú ételek fogyasztását, mivel az ő szervezetük nem képes kompenzálni az elfogyasztott koleszterint, és megemelkedik a vérük koleszterinszintje. Egészséges emberek számára azonban napi 1-2 tojás elfogyasztása nem jelenthet gondot, mivel az étkezéssel bevitt koleszterin rendben működő koleszterin-anyagcsere mellett minimális hatással van a szervezetre. A vér koleszterinszintjére az ételek magas telítettzsírsav-tartalma van hatással, nem a bennük található koleszterin, a zsíros ételek fogyasztása ezért kerülendő. A zsíros ételek fogyasztása tehát meg fogja emelni a vér koleszterinszintjét, de nem a bennük lévő koleszterin miatt, hanem a magas telítettzsírsav-tartalmuk miatt.
Elhárult hát az akadály a tojás fogyasztása elől, azonban a fél évszázados tévedés hatásait nem lesz könnyű helyreállítani a köztudatban és a táplálkozási szokásokban.
Tovább
- Koleszterin: összkoleszterin, HDL, LDL
- A magas LDL-koleszterin-szint veszélye
- A magas koleszterinszint csökkentése diétával, életmóddal
Forrás: WEBBeteg
Orvos szerzőnk: Dr. Reinhardt István
Felhasznált irodalom: McNamara DJ. The Fifty Year Rehabilitation of the Egg. Nutrients 2015, 7, 8716–8722.; Examine.com. Are eggs healthy?
